A CSALÀDON BELÜLI ERÖSZAKRÓL

Meghatározás:

Az (*újraközzétett*) 217/2003. számú Törvény 3. cikke bekezdése szerint “a családon belüli erőszak bármely olyan szándékosan elkövetett fizikai, szexuális, pszichológiai, gazdasági, társadalmi vagy lelki avagy számítógépes bántalmazással járó cselekedet vagy cselekedethiány, amely a családi környezetben vagy a családon belül következik be mind a házastársak vagy volt házastársak között, mind pedig az aktuális vagy volt partnerek között, függetlenül attól, hogy a bántalmazó együtt lakik vagy együtt lakott az áldozattal.”

Az (újraközzétett) 217/2003. számú Törvény 4. cikke értelmében

(1) A családon belüli erőszak az alábbi formákban nyilvánul meg:

a) verbális erőszak – sértő, brutális hangnemben történő megszólítás, mint amilyenek a sértések, fenyegetések, lekicsinylő vagy megalázó szavak és kifejezések használata;

b) pszichológiai erőszak – személyes akarat, illetve kontroll valakire történő ráerőltetése, feszültségi állapot és lelki szenvedés okozása bármely módon és bármely eszköz révén, szóbeli fenyegetéssel vagy bármely más módon, zsarolás, tárgyak és állatok felett kinyilvánított erőszak, fegyverfitogtatás, elhanyagolás, a magánélet feletti kontroll, féltékenységi megnyilvánulások, bármely jellegű korlátozások, jogtalan nyomon követés, az áldozat lakásának, munkahelyének vagy más általa gyakran látogatott helyeknek a felügyelete, telefonon keresztül vagy egyéb távközlési eszközzel folytatott kommunikációs típusok végzése, amelyek gyakoriságuk, tartalmuk vagy a végrehajtás időpontja miatt félelmet keltenek, valamint hasonló hatással járó egyéb cselekedetek;

c) fizikai erőszak – testi sérülés vagy egészségkárosodás ütés, lökdösés, megcsapás, hajhúzás, szúrás, vágás, égetés, fojtogatás, harapás révén, bármely formában és bármilyen intenzitással, azt az esetet is ideértve, amikor ezt mérgezéssel és más hasonló hatású cselekedetekkel baleset eredményeként tüntetik fel, az e) pontban feltüntetett tevékenységektől eltérő, kimerítő fizikai megterhelésnek vagy az élet vagy egészség és testi épség számára magas fokú kockázatot jelentő tevékenységeknek való alávetés;

d) szexuális erőszak – szexuális agresszió, megalázó cselekedetek követelése, zaklatás, megfélemlítés, manipuláció, brutalitás kényszerű nemi aktus létrehozása céljából, házasságon belüli nemi erőszak;

e) gazdasági erőszak – szakmai tevékenység megtiltása, gazdasági eszközöktől való megfosztás, a létfenntartáshoz szükséges eszközök hiányát is ideértve, mint amilyenek az élelem, orvosság, alapszükségletek, egy egyén javainak szándékos eltulajdonítása, a közös javak birtoklási, használati és rendelkezési jogának megtiltása, a közös javak és források feletti méltánytalan felügyelet, a család támogatásának elutasítása, nehéz- és az egészségre káros munkavégzésre kényszerítés, a kiskorú családtag kényszerítését is ideértve, valamint hasonló hatással járó egyéb cselekedetek;

f) szociális erőszak – az áldozat családtól, közösségtől és barátoktól való elszigetelése, oktatási intézmény vagy munkahely látogatásának megtiltása, a szakmai megvalósulás megtiltása/korlátozása, elszigetelés megkövetelése, a közös lakásban való elszigetelést is ideértve, az élettérhez való hozzáférés megfosztása, a személyazonossági dokumentumoktól való megfosztás, az információkhoz való hozzáférés szándékos megakadályozása, valamint hasonló hatással járó egyéb cselekedetek;

g) lelki erőszak – az erkölcsi-szellemi szükségletek kielégítése fontosságának alábecslése vagy csökkentése a családtagok vágyainak, kulturális, etnikai, nyelvi vagy vallásos értékekhez való hozzáférésének megtiltásával, bírálatával, elutasításával, az anyanyelv használatának megtiltása, illetve annak megtiltása, hogy a gyermekeket megtanítsák az anyanyelvükön beszélni, elfogadhatatlan szellemi és vallásos hitekhez és praktikákhoz való csatlakozás megkövetelése, valamint hasonló hatással vagy következményekkel járó egyéb cselekedetek;

h) számítógépes erőszak – online zaklatás, gyűlöletre bújtó online üzenetek, online nyomon követés, online fenyegetések, bizalmas információk és grafikai tartalmak hozzájárulás nélküli hozzáférhetővé tétele, magánbeszélgetések és személyes adatok jogosulatlan megszerzése, valamint az információs és kommunikációs technológia bármely más formában történő visszaélésszerű használata a számítógépek, mobiltelefonok vagy más olyan hasonló eszköz révén, amely távközlést használ vagy internethez csatlakoztatható és továbbítani és használni tudja a közösségi platformokat, illetve e-mailen keresztül, azzal a céllal, hogy megszégyenítse, megalázza, megfélemlítse, megfenyegesse, hallgatásra bírja az áldozatot.

    (2) Semmilyen formában és semmilyen körülmény között a szokás, a kultúra, a vallás, a hagyomány és a becsület nem tekinthető magyarázatnak a jelen törvényben meghatározott semmilyen típusú erőszakos cselekedet vonatkozásában.

Kire érvényesek az előírások?

Az (újraközzétett) 217/2003. számú Törvény 5. cikke -

(1) E törvény értelmében családtagon az alábbiakat értjük:

a) felmenők és a leszármazottak, fiú- és lánytestvérek, azok házastársa és gyermekei, valamint azok a személyek is, akik a törvény szerint örökbefogadás révén rokonokká váltak;

b) házastárs vagy volt házastárs; a házastárs vagy volt házastárs testvérei, szülei és más kapcsolatból származó gyermekei;

c) azok a személyek, akik a házastársi vagy szülő és gyermek közötti, aktuális vagy volt partnerek közötti kapcsolatokhoz hasonló kapcsolatokat teremtettek, függetlenül attól, hogy azok együtt laktak avagy nem laktak együtt a bántalmazóval, a partner felmenői és leszármazottai, valamint az azok testvérei is;

d) gyám vagy más személy, aki ténylegesen avagy törvényesen gyakorol jogot a gyermek személyével szemben;

e) pszichikai betegségben szenvedő, értelmi vagy testi fogyatékos személy törvényes képviselője vagy az őt gondozó személy, kivéve azokat a személyeket, akik ezeket a feladatokat a szakmai feladatkörük ellátása céljából végzik.

(2) A jelen törvény értelmében áldozat alatt azt a természetes személyt értjük, aki a 4. cikkben felsorolt egy vagy több erőszaknak van kitéve, ideértve azokat a gyermekeket, akik az ilyen formájú erőszak tanúi.

Hogyan büntetik?

Az Új Büntetőtörvénykönyvben a 199. cikk előírja, hogy egy családtaggal szemben elkövetett emberölést, kitervelt emberölést, ütést vagy más erőszakot, testi sértést és halálos kimenetelű ütést vagy sérülést szigorúbban büntetik, e büntetések felső határértékét egy negyeddel növelve.

Hogyan kell értesíteni egy családon belüli erőszakról?

A családi konfliktusok esetében a rendőrség akkor léphet közbe, ha írásbeli bejelentést nyújtanak be az áldozat lakóhelye körzetében illetékes rendőrségi egység székhelyén (ha ezt az áldozat nyújtja be, akkor panasznak nevezik, ha pedig egy tanú nyújtja be, akkor feljelentésnek nevezik), továbbá ha telefonon hívják az illető körzetben levő rendőrosztály/rendőrségi egység ügyeletes tisztjét vagy ha az Egységes Segélyhívó Szolgálatot 112 hívják (ahol kérést terjeszthet elő bárki, akinek tudomása van hasonló eseményről), ha bárki szóban értesíti közvetlenül a járőröző rendőrügynököt vagy a rendőrség a sajtóból, illetve egy más ügyben való beavatkozásakor értesülhet ilyen esetről. A hivatalos értesítés az a mód, amely segítségével a rendőrség az áldozat panasztételén kívül értesülhet egy adott bűncselekményről.

A családon belüli erőszakos cselekedetekről értesítést tehetnek olyan személyek is, akik vezető funkcióval rendelkeznek egy közigazgatási hatóságon belül vagy más közhatóságnál, közintézménynél vagy a közjog alá tartozó más jogi személynél, továbbá bármely olyan ellenőrző feladatkörrel rendelkező személy, akinek a feladatköre végrehajtása alatt tudomására jutott egy olyan bűncselekmény elkövetése, amely vonatkozásában a büntetőeljárást hivatalból kell elindítani. Ezek a személyek kötelesek azonnal értesíteni a bűnügyi nyomozó szerveket és kötelesek intézkedni annak érdekében, hogy a bűncselekmény nyomai, a bizonyítékok és bármely más bizonyítási eszköz ne vesszen el. (Büntető Eljárási Törvénykönyv 291. cikke).

Az áldozatnak tudnia kell, hogy előzetes panaszt nyújthat be a bűnügyi nyomozó szerveknél vagy az ügyésznél. A panasztételi jog gyakorlása személyes jellegű és a sértett fél döntésén alapszik. Az előzetes panaszt egy megbízott is benyújthatja, mely esetben a meghatalmazást külön erre a célra kell kiállítani és annak a panaszhoz csatolva kell maradnia az eljárások folyamán.

A bűnügyi eljárást, az áldozat előzetes panasza alapján büntetendő olyan bűncselekmények esetében, mint például az

• ütés és egyéb erőszak (Btk. 193 cikk);
• fenyegetés (Btk. 206 cikk);
• nem súlyos formájú nemi erőszak (Btk. 218. cikk 1. és 2. bekezdés);
• nem súlyos formájú szexuális agresszió (Btk. 219. cikk 1. bekezdés cikk);
• családtagok közötti lopás (Btk. 231 cikk 1. bekezdés cikk);
• rongálás (Btk. 253. cikk 1. és 2. bekezdés),

a rendelkezés elve irányítja: az áldozat eldöntheti, hogy visszavonja a panaszt, mely esetben az előzetesen elindított bűnügyi eljárás megszűnik.

Egy családtaggal szemben elkövetett ütés és egyéb erőszak bűncselekménye esetében a bűnügyi eljárás hivatalból is elindítható és ebben az esetben az áldozat nem érvényesítheti akaratát, mely szerint leállítja a bántalmazó megbüntetését.

A többi kategóriájú bűncselekmény esetében (ahol a törvény nem igényli az előzetes panasz benyújtását), a bűnügyi nyomozó szerveknek nincsen szükségük az áldozat kifejezett akaratnyilvánítására ahhoz, hogy a tett elkövetőjét bűnügyi felelősségre vonják, függetlenül attól, hogy milyen módon értesültek a tettről (panasz útján, feljelentés útján, hivatalból).